Ruttkai Éva [bevezető szerkesztése]
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
| Ruttkai Éva | |
 | |
| Ruttkai Éva - Butaságom története | |
| Életrajzi adatok | |
| Születési név | Russ Éva |
| Született | Budapest 1927. december 31. |
| Elhunyt | Budapest 1986. szeptember 27. (58 évesen) |
| Házastárs | Gábor Miklós Latinovits Zoltán |
| Pályafutása | |
| Aktív évek | 1945–1986 |
| Díjai | |
| Jászai Mari-díj (1955, 1959) Kossuth-díj (1960) Érdemes művész (1966) Kiváló művész (1971) Varsányi Irén-emlékgyűrű (1971) SZOT-díj (1984) | |
Ruttkai Éva (született: Russ Éva, Budapest, 1927. december 31. – Budapest, 1986. szeptember 27.) Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színésznő, Ruttkai Ottó és Ruttkai Iván testvére, Gábor Miklós színész felesége, majd Latinovits Zoltán élettársa.
Tartalomjegyzék[elrejtés] |
Élete [szerkesztés]
Ruttkai Évát Russ vezetéknévvel anyakönyvezték, a későbbiekben mindenki által ismert nevét Lakner Artúrtól kapta. Még nem volt hároméves, amikor először szerepelt színpadon a Lakner-féle gyermekszínházban egymondatos szerepével: „Parancsolj velem, Tündérkirálynő!”. A színészmesterségre a kor egyik legnevesebb színésznője, Makay Margit tanította, és a gyermekszínházban olyan nagyságokkal játszhatott együtt, mint Darvas Lili és Somlay Artúr.Hevesi Sándor rendező dicsérő szavainak köszönhető, hogy végül színésznő lett belőle: „Kislány, ha nem bízod el magad, belőled nagyon jó színésznő lesz.”
1945-ben egy szavalattal lépett fel a Zeneakadémián, ahol felfigyelt rá Jób Dániel, a Vígszínház akkori igazgatója, és leszerződtette. Három hónappal későbbMolnár Ferenc A hattyú című vígjátékának főszerepében debütált (a beteg Tolnay Klári helyére beugorva).
1948-tól 1951-ig a Nemzeti Színházban játszott, ahol klasszikus darabok sorában szerepelt, úgy gondolta: „szükségem van tanulásra, tapasztalásra, hogyan kell például verses darabot játszani, hogyan kell sokfélét játszani”.[1] Együtt játszott többek között Bajor Gizivel, Somlay Artúrral, Rátkai Mártonnal,Ladomerszky Margittal, Olty Magdával. Ekkor szerettek egymásba Gábor Miklóssal (a kor ünnepelt színészével), akivel 1950-ben összeházasodtak, és két évvel később megszületett lányuk: Júlia.
1951-ben visszatért a Vígszínházhoz (akkor hivatalosan a Magyar Néphadsereg Színháza), amelynek haláláig tagja is maradt.
1960-ban Pavel Kohout Ilyen nagy szerelem című drámájának miskolci próbáin találkozott Latinovits Zoltánnal, akivel egymásba szerettek, és a férfi haláláig együtt is éltek. Ahogy Ruttkai Éva egy késői visszaemlékezésében elmondta: „Téptük egymást, de mi értettük egymást legjobban. Amit én csináltam, senki nem tudta úgy szeretni, mint ő…”.[1]
Utolsó premierje a Vigadó kamaratermében volt Bellon Gyöngéd kötelék című darabjában 1986. április 24-én.
Gyakran mondott verseket a rádióban és pódiumon egyaránt, illetve egyéni bájjal adott elő sanzonokat, melyeket nagylemezei örökítettek meg az utókor számára. Több mint félszáz filmben és számos tv-játékban szerepelt.
Többször részesült állami kitüntetésben:
- 1955 és 1959 Jászai Mari-díj
- 1960 Kossuth-díj
- 1966-ban Érdemes művész
- 1971-ben Kiváló művész
- Pro Arte-díj [2]
Négy évtizedet átívelő pályája során egyike volt a legszínesebb, legsokoldalúbb magyar színésznőknek. Klasszikus és modern, hazai és külföldi tragédiákban és vígjátékokban, szinte minden műfajban kiváló teljesítményt nyújtott.
Sírja a budapesti Farkasréti temetőben található, gránit síremlékét Nagy István János szobrászművész készítette. [3]
2002-től – Anna Karenina szerepében megörökítve – egész alakos bronzszobor őrzi emlékét a Nemzeti Színház szoborparkjában.
Szerepei [szerkesztés]
| Főbb színpadi szerepei [1] | Filmszerepei [4] | Televíziós szerepei[5] |
|---|---|---|
|
|
|
Partnerei [szerkesztés]
Filmben legtöbbször Latinovits Zoltánnal /13/ játszott. Várkonyi Zoltán 9, Darvas Iván 8, Kiss Manyi, Venczel Vera valamint Mensáros László 7 alkalommal volt a játszótársa. A színpadon egyik legkedvesebb partnere Pálos György volt.
Emléke [szerkesztés]
Ruttkai Éva-emlékszoba [szerkesztés]
A Ruttkai Éva-emlékszoba színháztörténeti magángyűjtemény, ami 1989. május 19-étől kezdődően tizennégy éven át várta a látogatókat (a II. kerületi Keselyű utcában) Ruttkai Éva egykori hűvösvölgyi nyaralójában, ahol Latinovits Zoltánnal közös hagyatékát Gábor Júlia és Szigethy Gábor (a művésznő lánya és veje) összegyűjtötte.
Az emlékszobát elsősorban azzal a céllal nyitották meg, hogy a kortársak tárgyakon, fotókon keresztül emlékezhessenek egy nagy magyar színésznőre, színházi és civil életének jól ismert mozzanatait felidézve, s néhány rejtett részlettel megismerkedve.
Ezt a hatalmas gyűjteményt (kéziratok, újságok, több mint tízezer fotó, relikviák, jelmezek, bútorok, hang- és videofelvételek) szakszerűen rendezett állapotban tekinthették meg az érdeklődők, személyre szabott tárlatvezetést kapva az ott élő utódoktól. [7]
Az emlékszoba intézményi jellege az idő múltával erősödött: a gyűjtemény-gyarapítás, kölcsönzés, relikviák, fotó- és hanganyagok restaurálása, kiállítások rendezése, a gyűjtemény anyagainak folyamatos publikálása a mindennapos tevékenységek része lett. A ’háttér’ gyűjtemény sok étékes anyagot tartalmazottSzendrő Józsefről, Dayka Margitról, Mezei Máriáról, Gábor Miklósról. E levelek, rajzok, fotók felhasználásával az évek során sok kiállítás, több könyv, sőt még oktatási segédanyag is készült.
Az emlékszoba 2002-ben – anyagi okok miatt, mecénás hiányában – bezárt, azóta évente néhány „nyílt napon” látogatható. A gyűjtemény továbbra is bővül, a rendszerezést is folytatják a gyűjtemény létrehozói. [8]
Ruttkai Éva-emlékdíj [szerkesztés]
1987 óta minden év decemberében a Vígszínházban átadják a Gábor Júlia alapította Ruttkai Éva-emlékdíjat annak a művésznek, akit a színház társulata titkos szavazással erre méltónak talál.
Ruttkai Éva Színház [szerkesztés]
1994-ben kezdte meg működését a nevét viselő Ruttkai Éva Színház, amely 2006 nyarán a Teréz körúton lelt végleges otthonra. 1994-ben Prológus címmel animációs diplomafilmet készített Ruttkai Éva tiszteletére Lebár József rendező.
Irodalom [szerkesztés]
- Gyárfás Miklós: Színészkönyv (Budapest, 1958)
- Sándor Iván: Arcok, szerepek (Budapest, 1971)
- Szigethy Gábor: Ruttkai (Budapest, 1987)
- 1989-ben Parancsolj, tündérkirálynőm! címmel jelent meg Szigethy Gábor könyve, melyben az író Ruttkai Éva pályáját színházi pillanatokból, filmrészletekből, régi amatőr filmekből, Gábor Miklós rajzaiból, Latinovits Zoltán rajzos üzeneteiből, Ruttkai Éva fényképek hátára írt följegyzéseiből, és használati tárgyaiból állította össze. [2]
- Cikkek
- Mátrai-Betegh Béla: A láng és fénye (Jegyzet Ruttkai Éváról, Magy. Nemzet, 1960. március 15.)
- Demeter Imre: Királynő (Film, Színház, Muzsika, 1969. február 15.)
- Illés Jenő: Ruttkai Éva a pódiumon (Film, Színház, Muzsika, 1976. november 6.)
- Hegyi Béla: A vigilia beszélgetése Ruttkai Évával Latinovits Zoltánról (Vigilia, 1977/6. szám)
- Zétényi Lili: Beszélgetés Ruttkai Évával (Színház, 1982/5. szám)
- Gách Marianne: Beszélgetés Ruttkai Évával (Film, Színház, Muzsika, 1986. május 17.)
- Bános Tibor: Megtört pályakép (Magyarország, 1986/40. szám)
- Koltai Tamás: Ruttkai (Kritika, 1986/11. szám)
- Barabás Tamás: Ruttkai Éva (Tükör, 1986. október 5.)
- Ablonczy László, Dalosi László, Fábián László, Horváth Zsuzsanna: Megállított pillanat
- Hubay Miklós, Kóti László, Szatmári István cikkei (Film, Színház, Muzsika, 1986. december 6.)
- Szigethy Gábor: Ruttkai Éva üzenetei (Színház, 1990/6. szám)
- Szigethy Gábor: Premierkártya (Színház, 1991/7. szám)
Hivatkozások [szerkesztés]
Külső hivatkozások [szerkesztés]
- Ruttkai Éva oldal (a Latinovits-lap aloldalaként)
- Ruttkai Éva dalszövegei
- Ruttkai Éva a PORT.hu-n
- Ruttkai Éva a Filmkatalógusban
- Ruttkai Éva szobra a Nemzeti Színház Szoborparkjában
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése